Egy az Isten!


Főoldal

 

Hitelvek és eszmerendszer

 

Egyháztörténeti áttekintő

 

Híres unitáriusok

Jézus

 

Isten fia ő?
- Igen, hisz minden ember Isten gyermeke az őt éltető örökkévaló lélek által.
Jézus emberségének tanítása nem jelenti az ő lefokozását?
- Ellenkezőleg. Ha mindazt, amit tett, Istenként tette volna, megcsodálnánk, de nem lenne számunkra követhető példa "út, igazság és élet". (Jn 14,6) De emberként győzve le azokat a kétségeket, kísértéseket, halálfélelmet, és emberként azonosulva oly mértékben Isten akaratával, ahogy az sem azelőtt sem azután senkinek nem sikerült: örök követendő példa számunkra. Az emberség hangsúlyozása nem jelent lefokozást a többi nagy vallásalapító/vallástanító: Zoroaszter, Konfuciusz, Lao-ce, Buddha, Mohamed vagy Rámakrisna esetében sem.
Az unitáriusok tehát...?
- Követik Jézust és nem imádják. Példája szerint saját egyéni sorsunk felismerésével és felvállalásával ugyanúgy igyekszünk Isten küldötteivé (= krisztus) válni.
Hogyan lehet őt ma követni?
- Jézus a vallást mint radikális emberséget élte meg korának ellentmondásokkal teljes körülményei között. (Mk 2,27) Ha önmagunk és embertársaink felemeléséért, boldogulásáért, Istenre találásáért teszünk, követjük őt.
Mi tanításának központi tartalma?
- Isten országa fogalmában jelölte meg, amiről hasonlatokban és példázatokban tanított. Ennek megvalósulását önmagunkban kell keresnünk: "Az Isten országa nem szemmel láthatólag jő el. Sem azt nem mondják: Ímé itt, vagy: Ímé amott van; mert ímé az Isten országa ti bennetek van." (Lk 17,20-21 - Károli-fordítás) Úgy lehetne összefoglalni, mint Isten gondviselése alatt teljessé váló szeretet uralma a Földön. Ez egyben az üdvösséget is jelenti.
Az üdvözülés a halál után valósul meg?
- Az üdvösség nemcsak eljövendő, hanem jelenlevő valóság is. Jézus tanítása szerint Isten országának megvalósulása jelenvaló, közeli és távoli egy időben. Az unitáriusok ezt egy találó párhuzammal fejezik ki: az ember jellembeli növekedésével, ami az Isten akaratával való azonosulás fokát fejezi ki. Ez jelenvaló (most is bennem van a jó, az eszményi), közeli (minden pillanatban, minden helyzetben lehetek jobb is) és távoli, mintegy végső cél (mindig tudom, hogy a tökéletesség eléréséig még egy teljes élet sem elegendő). Az unitáriusok a jellem általi üdvözülést vallják. Alapja a belső békénk s az abból fakadó boldogság, amely nem cél, hanem az úton levés állapota.
A lelki béke kizárólagos keresése azonban egy igazságtalan társadalmi rendben ellentmond a vallás lényegének. Ezért minden áron törekednünk kell arra, hogy az igazságosság és szeretet követelményeinek érvényt szerezzünk. A lelki béke és a másokért tevés egységére utal Jézus a názáreti zsinagógában mondott beszédében: "Az Úr lelke van énrajtam, mert felkent engem, hogy evangéliumot hirdessek a szegényeknek, azért küldött el, hogy a szabadulást hirdessem a foglyoknak, és a vakoknak szemük megnyílását; hogy szabadon bocsássam a megkínzottakat." (Lk 4,18-19)
Tehát nem vagyunk determináltak az üdvözülésben?
- Az üdvözülés Isten és ember közös ügye. Isten minden gyermekét egyformán szereti és segíti: Ő "azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön, és eljusson az igazság ismeretére". (1Tim 2,4) E közös munkában mindenkor csak az ember lehet az, aki nem teljesíti az orá háruló részt, és sohasem Isten.
S az örökélet?
- Az emberben (is) levő, tér- és időkategóriák felett álló isteni lélek életére utal, amely a születés előtt is élt, és halál után is tovább él. A halál életünknek azt az elkerülhetetlen eseményét jelzi, amikor a testünk és a lelkünk végleg különválnak, miként a születés azok összekapcsolódásában testesül meg.
Mi vár ránk a halál után?
- A halál utáni élet milyenségéről szóló spekulációkat elutasítjuk, akárcsak Jézus is tette. Aki igazán hisz Istenben, az nem tépelődik azon, hogy hova kerül a halála után, mennybe-e vagy pokolba. Ha a mennyország (Isten országa) most van, és bennünk van és Isten jó, miért kellene azon tépelődni?
Elég a bizonyosság, hogy ott is Isten vár ránk, és mivel megszűnnek a Tőle elválasztó földi, anyagi körülmények, nagyobb közelségben élünk ott Istennel. (1Jn 4,16) Mivel a jézusi felhívás szerinti tökéletességet (Mt 5,48) a földi életen belül nem érjük el, feltételezzük, hogy lelki fejlődésünk a halálunk után sem ér véget.
Figyelmünket inkább a halál előtti, mint a halál utáni életre összpontosítjuk.
Mi lesz a testtel?
- A lélek távozása után a test halottá válik. Mint anyag, a természet biológiai törvényei szerint folytatja életét. A Biblia szerint: porból lett és porrá lesz. (Préd 12,9)
A lélek tehát felsőbbrendű, mint a test?
- Értelmetlen ez a megkülönböztetés, hiszen földi életünkben a testen keresztül vezet az út a lélekhez. Növekedésünk legmegbízhatóbb viszszajelzéseit testünktől nyerjük (pl. betegség, biológiai alkatunk és működésünk a lelki/szellemi valónk megnyilvánulásai), állapota lelkiállapotunkra is nagy befolyással van. Lelkünk csak testünkkel összhangban fejlődhet. Ezért testünk épségének, egészségének megőrzéséért felelősek vagyunk, értelmetlen rombolása Isten elleni vétek. "Vagy nem tudjátok, hogy testetek, amit Istentől kaptatok, a bennetek levő Szentlélek temploma, és ezért nem a magatokéi vagytok?" (1Kor 6,19)
Krisztus vált meg bennünket?
- Mindenki csak önmagát válthatja meg Istennel való személyes kapcsolata által. Jézus nem vérével mosott tisztára minket, hanem tanítása és példája az az út, amely segít minket Istennel ily megváltói kapcsolatba kerülni. Az az üdvösség, hogy mentesek vagyunk itt a bűntől és nem a büntetéstől halálunk után.